Töprengőtöpörtyű

Úgy érzem az otthonnál nincs biztonságosabb hely. Mielőtt elindulok elgondolkozom mit vigyek magammal. Kinyitom a bőröndöt, előveszem a felhalmozott nejlonkupacot. Minek ennyi szatyor? Aztán elkezdek pakolni. Majd kipakolni és újból bepakolni. Hol ez, hol az marad ki. Mint az emlékekkel, itt is ugyanazt teszem. Gondolkodás nélkül egy rakásba szórok mindent: vacakot és értékeset. Aztán fogok… Tovább »

Volt: Ragyogó napsütés, futás a parkban, madarak az égen, smoothiet szürcsölő tinik a téren… Most: Plüss- puha pléd nyakig, csésze forró tea, leeresztett redőny, félhomály, “Rabbits on the run”… Kezdődhet a nap.  Nem, nem, nem. Alvás tovább. Aztán pár fejezet egy Harlan Coben könyvből, izgi. Alvás tovább. Még egy fejezet. Tea forrón sok-sok mézzel. Álmos…. Tovább »

Elengedni… a világ egyik legnehezebb dolga. Búcsút venni az illúziótól, mely körénk szőtte hamis hálóját. Ígéretektől, emberektől, melyek sosem tartoztak hozzánk. De mégis úgy reméltük, hogy közünk van egymáshoz. Ki volt az az őrült, aki azt mondta, hogy nincsenek véletlenek és hogy a világon minden okkal történik? Hazugság. Véletlenek igenis vannak. Rosszkor, rossz helyen történik… Tovább »

Itt a nyár és mindenki a legjobb formájában szeretne tündökölni. Rengeteg cikket olvashatunk a különböző csoda diétákról és fogyasztószerekről, melyek többsége többet árt, mint használ. Éppen ezért most egy teljesen egészséges, természetes alapanyagokból elkészíthető, zsírégető italt mutatok be nektek. Mielőtt rátérnék mesélek kicsit a történetéről.  Az egész azzal a sajnálatos vagy inkább kevésbé szerencsés dologgal kezdődött,… Tovább »

A hit és a remény, mely továbbviszi az embert minden akadályon. Hogy nem törődik bele a jelen helyzetbe, hanem hallgat a megérzéseire és elfogadja, hogyha azok hibáznak. Ilyen az élet. Egy lutri. De ha pozitívan állunk hozzá, még az is lehet, hogy a vonzás törvénye elénk veti a vidám dolgokat. Ha semmit sem tehetünk legalább… Tovább »

Bonyolult Vannak pillanatok, mikor az ember fejében úgy cikáznak a gondolatok, mint villámok a viharos égbolton. Olyankor vagy magamban tartom őket és hagyom, hogy teljesen összezavarjanak, vagy pedig papírra vetem, ha épp nincs nálam a laptop. Milyen jó blogolni. Visszaolvasni a sok zagyvaságot és kiszűrni belőle azt a – talán csak éppen egy- szót, ami… Tovább »