Csak hallgatta az esőt, amint a cseppek nekiütköztek az ablaküvegnek. Mintha a lelkéből szóló hang lett volna. Rideg, határozott ütemű, erős és kíméletlenül valós.... Tovább »
Felcsillant a szeme. Halvány pír jelent meg az arcán. A szája széle felfelé ívelő vonallá változott. Idegen érzés kerítette hatalmába. Boldog volt ... Tovább »
A fáradtság akkor sem érdekelte, mikor már sebesre járta a lábait. Tudta, hogy semmire sincs nagyobb szüksége most. Járta az utcákat, a tereket, az erdőt, a mezőt, s ha szárnyai lettek volna, talán megkereste volna az égbolt sarkait is. Egy óriási burok vette körül, melyben hangyányi teste elveszett a többi alak között. Házak, fák, kövek,… Tovább »
Vörös fény izzott szemében. Kedvenc színe volt. Jellemezte. Még akkor is, ha a története nem éppen felemelő. De mintha mindig is hozzá tartozott volna. Már egy ideje a haja is ilyen színnel lett átitatva. S most, hogy az alkonyi nap tüze visszaverődött szemében tökéletes volt az összhang. A vér színe, az életé, a halálé, a… Tovább »
Menekülünk. Egymás elől. A kellemetlen félreértésektől, az újabb csalódásoktól, a ki tudja mitől éppen. Tudatosan vagy kényszerűen, de magunkat védve. Felvesszük a “nyúlcipőt” és meg sem állunk… ... Tovább »
Mikor a boldogság egy karnyújtásnyira van és az élet visszaterel a helyes útra… De addig sok mindent másképp csinálsz és néha hibákat is elkövetsz. Mondhatják, hogy bolond vagy. De legalább élsz.... Tovább »
“Csendre ébred majd mindenÉs szíved biztos útra lelDe kérlek segíts majd elhinnemHogy csak rám vár a végtelenHisz Te tudtad, azt hiszemSegíts elhinnem, hogy rám vár a végtelen” ... Tovább »
Legyél magadnak a Minden… … Mert ha az leszel magadnak, mint akire szíved szerint vágysz, nem kell senki, aki megtestesíti azt. … Mert az ember teremt, akárcsak Isten. De nem mindegy mit. Maga körül … Mert minden úgy jó, ahogy alakul. Akkor, ha mindent megtettünk. … Mert, ha erőt akarsz adni másnak, erősnek kell maradnod!… Tovább »