Vörös

Vörös fény izzott szemében.  Kedvenc színe volt. Jellemezte. Még akkor is, ha a története nem éppen felemelő.  De mintha mindig is hozzá tartozott volna. Már egy ideje a haja is ilyen színnel lett átitatva.  S most, hogy az alkonyi nap tüze visszaverődött szemében tökéletes volt az összhang. A vér színe,  az életé, a halálé, a mindené. Ijesztő,  de mégis bensőséges.  Pont mint ő, a végletek úrnője…