Töprengőtöpörtyű

Ha az ember megtanulja azt h senkire sincs szüksége ahhoz hogy boldog legyen, akkor tényleg senkire nem lesz szüksége többé…... Tovább »

Az icipici csillag,  melyet csak ő vett észre az égbolton,  erősebben ragyogott, mint valaha. Olyan régen nem látta már.  A felhőktől, melyek eltakarták előle ezt a parányi, kedves kis dolgot.  Mindig mosolygott, ha meglátta.  Bármi történt vele azelőtt a nap folyamán,  azonnal vidámság költözött a szívébe. Akármilyen távol volt is, közel érezte magához.  Fontos volt… Tovább »

Vas… Elég fényes,  hogy észrevedd.  Elég erős, hogy kibírjon.  Elég hajlékony,  hogy alakítsd.  De kell hozzá: Akarat…... Tovább »

A hiány érződött rajta. Az egyedüllét, ami egész életét végigkísérte. Mikor már a nap végén bebújt a jó meleg ágyba, hogy végre lazítson egy kicsit. Nem tudott. Eszébe jutott, ,mint – ahogy minden áldott nap-  ő és ő és ő és ő…. Avagy akik ezt tették vele. Harag volt irántuk, de aztán a gondolatok végén mindig… Tovább »

Semmi más nem kellene. Csak egy új nézőpont.  Egy elhatározás,  mely mellett tűzzel -vassal kiállnánk,  s mindent, ami el akar téríteni, félresöpörnénk.  Egy felfogás, egy új gondolkodásmód… Hiszen valóban minden ezen áll, vagy bukik. Egy változás,  mely állandó maradna és örök ... Tovább »

A kánikula itt van már a nyakunkban. Mi kell, hogy a hőség ellenére élénknek és fittnek érezzük magunkat? Természetes összetevőkkel, cukor nélkül, jégkockával vagy csak egyszerűen, hűtve… A válasz: kavarty. Hogy miért lett ez a neve? Mert mókás és egyszerű, de mégis sejteti, hogy valamiket összekeverve-kavarva készítjük el. A legegyszerűbb, de egyben a legfontosabb összetevő… Tovább »

A kiegyensúlyozottság a feltétlen bizalom önmagunkba. Ha egy másik ember reményt ad nekünk, ugyanúgy el is veheti. De ha bízunk saját magunkban, akkor azt senki sem veheti el. Persze ez nem azt jelenti, hogy ne bízzunk meg senkiben. Hanem csupán azt, hogy ne várjunk el másoktól túl sokat. Ne mások adják meg azt, amit önmagunknak… Tovább »

Úgy érzem az otthonnál nincs biztonságosabb hely. Mielőtt elindulok elgondolkozom mit vigyek magammal. Kinyitom a bőröndöt, előveszem a felhalmozott nejlonkupacot. Minek ennyi szatyor? Aztán elkezdek pakolni. Majd kipakolni és újból bepakolni. Hol ez, hol az marad ki. Mint az emlékekkel, itt is ugyanazt teszem. Gondolkodás nélkül egy rakásba szórok mindent: vacakot és értékeset. Aztán fogok… Tovább »

Volt: Ragyogó napsütés, futás a parkban, madarak az égen, smoothiet szürcsölő tinik a téren… Most: Plüss- puha pléd nyakig, csésze forró tea, leeresztett redőny, félhomály, “Rabbits on the run”… Kezdődhet a nap.  Nem, nem, nem. Alvás tovább. Aztán pár fejezet egy Harlan Coben könyvből, izgi. Alvás tovább. Még egy fejezet. Tea forrón sok-sok mézzel. Álmos…. Tovább »

Elengedni… a világ egyik legnehezebb dolga. Búcsút venni az illúziótól, mely körénk szőtte hamis hálóját. Ígéretektől, emberektől, melyek sosem tartoztak hozzánk. De mégis úgy reméltük, hogy közünk van egymáshoz. Ki volt az az őrült, aki azt mondta, hogy nincsenek véletlenek és hogy a világon minden okkal történik? Hazugság. Véletlenek igenis vannak. Rosszkor, rossz helyen történik… Tovább »